Új a terápiában

Terhességgondozás oszteopátiával

Köztudott, hogy a gyermekvállalási kedv – és lehetőség – a legkülönbözőbb környezeti, társadalmi ártalmak miatt a magukat „civilizáltnak mondott” országokban csökken, de az utód fogadásának, kihordásának idejét is egyre idősebb korban vállalják az asszonyok, lányok. Mindebből egyenesen következik, hogy egyre nő a terhességgel, a szüléssel kapcsolatos problémák százalékos aránya, s ez nagyobb felelősséget ró azokra az orvosokra, védőnőkre, bábaasszonyokra, természetgyógyászokra, akik a kismama és a gyermek 9 hónapját végigkövetik.


Az oszteopátia a szövetikötőszöveti, ízületi, csontvagy zsigeri szabályozás speciális formáival segít megelőzni a terhesség és a szülési folyamat során bekövetkezhető komplikációkat

 

A holisztikus orvoslás az akupunktúrával, a különböző mozgás- és légzésterápiákkal, masszázsokkal, a homeopátiával, az életmódtanácsokkal sokkal élhetőbbé és biztonságosabbá teheti a terhesség hónapjait. Van azonban a természetes gyógymódoknak egy olyan ágazata, amely a szöveti-kötőszöveti, ízületi, csont- vagy zsigeri szabályozás speciális formáival segít megelőzni a terhesség és a szülési folyamat során bekövetkezhető komplikációkat. Ez az eljárás az oszteopátia.

 

A kezelési mód története 1874-ig nyúlik vissza, amikor az egyesült államokbeli Kirksville-ben Andrew Taylor Still megalapította akadémiáját. Kezdetben csak az ízületek és a csontok álltak a manipulációk reflektorfényében, s ezért kapta a módszer kissé félrevezető nevét. Taylor azonban gyorsan bővítette a kezelt testrészek körét, és elsősorban az artériák zavartalan működését támogatta módszerével, tekintettel arra, hogy a rajtuk történő vérátáramlás biztosítja a szövetek vérrel, oxigénnel és tápanyagokkal való ellátását is.

 

Később a gerincre és a koponyára fejlesztette ki a kranioszakrális oszteopátiát William Gardner Sutherland, a szervi (viszcerális) oszteopátiát a francia Jean Pierre Barral, majd az energetikai oszteopátiát dr. W. M. Allen. A manapság alkalmazott módszerek ezek kombinációiból és tudományos kritériumok által igazolt továbbfejlesztéseiből származnak. Az eredményeket a szülészet területén például az újszülöttek magasabb életképességi mutatóin (az ún. Apgar-értékeken) és a köldökartéria pH-értékeinek lényegesen jobb értékein lehet egyértelműen lemérni.

 

 

Problémák, tünetek, technikák

A terhesség első három hónapjában (trimeszterében) a legtöbb problémát a hát- és derékfájdalmak, a fejfájás, a hányinger és émelygés okozza. Gondos kórelőzmény-felvétellel és megtekintéssel már sokszor megállapíthatóak azok a vázbeli eltérések, amelyeket orvosolnunk kell. A csigolyák közötti ízületek blokkjai, részleges vagy teljes ficamai a megfelelő beidegzési szegmentben okozhatják a legkülönbözőbb panaszokat. A legtöbb elkülönítő diagnosztikai problémát ebben a periódusban is a gerinc alsó szakasza okozhatja, hiszen a keresztcsont és az ülőcsont közötti (sacroiliacalis) ízület, a csigolyanyúlványok közötti ízületek, valamint a kifejezetten porckorong okozta rendellenességek elkülönítése néha komoly fejtörést okoz. Ráadásul ezek megoldásához a hason fekve végzett technikák nem alkalmazhatóak.

 

A helyes diagnózis felállítása természetesen alapvető fontosságú, s ebben segít a hagyományos kínai orvoslás is. A medence bonyolult, igen erős szalagrendszere elsősorban attól a „kínai” lép funkciókörnek az állapotától függ, amely többek közt a táplálékok szétosztásáért és beépítéséért, az immunrendszer erősségéért, a vérerek állapotáért is felel, de a cukorbetegség kialakulásában is részt vehet. A táplálkozás átállításával, a pszichés háttér feltárásával sokat segíthetünk abban, hogy az oszteopátiás kezelések is hatékonyabbak legyenek. A szalagok és medencei izmok állapotában meghatározó szerepe van a rendszeres testmozgásnak, a speciális kismamatornáknak.

 

Az oszteopátiának a kismedencei egység helyreállításában, harmonizálásában sokoldalú szerepe van. Például a keresztcsontot az anyaméhvel összekötő szalagrendszer (ligamentum sacrouterina) rövidülése esetén a szüléskor az izomzat a baba fejét nem a szülőcsatorna irányába, hanem a szeméremcsontnak nyomja, aminek súlyos következményei is lehetnek, esetleg császármetszéssel jöhet csak világra a baba.

 

A terhesség első három hónapjában a legtöbb problémát a hát- és derékfájdalmak, a fejfájás, a hányinger és émelygés okozza

 

A természet egyébként sokoldalúan készíti elő a szalagrendszert a terhesség körülményeinek kismedencei javítására, elsősorban a hormonrendszer átalakításával. Radikálisan megnő ilyenkor az ösztrogén- és a progeszteronszint, amelyek a nagyfokú rugalmasságot biztosítják a kollagén rostoknak. A hasüreg és a kismedence csont-izom-szalag egységének alkalmazkodása szempontjából azonban a legfontosabb egy relaxin nevű hormon. Ezeknek a speciális anyagoknak a célja az, hogy a medence csontjainak az egymástól való rugalmas elszakadását biztosítsák a szülés alkalmával. A gyakorlatban a medencei ízületek már a korai időszakban meglazulhatnak, főleg, ha a korábban említett táplálkozási vagy pszichés okok erre azokat predesztinálják, és ez vezet az oly gyakori alsó háti makacs fájdalmakhoz. Ilyenkor nem csak a rövid távú panaszokat kell megoldanunk, hanem a hosszabb távra bekövetkezhető működésbeli rendellenességeket is meg kell előznünk. Ez utóbbiak közé tartozik például az a spontán vetélés, amelynek a száma minden országban jelentősen nő. Az ilyen komoly testi és pszichés problémákat okozó események a terhesség 12. és 16. hete között szoktak leggyakrabban bekövetkezni, így erőteljesebb manipulációs technikákat a 20. hét előtt lehetőleg nem alkalmazunk, inkább az energiaszabályozás finomabb eszközeit – akupunktúra, homeopátia, biorezonancia, masszázsok stb. – vesszük igénybe. Később is nagy gonddal kell végezni a nagy sebességgel és rövid amplitúdóval kivitelezett főként ágyéki csigolyaproblémáknál alkalmazott technikákat.

 

A manipulációs technikák előtt a várandós asszonyoknál a manuális terápiák művelői álló helyzetben meghatároznak egy normál harántirányú testközépvonalat, amelytől a magzat fejlődése során előre vagy hátra a súlypont eltolódhat, így más-más hatást vált ki a csigolyák közötti porckorongokra és az ülőcsonti ízületre (sacroiliacal joint, SIJ). A terhesek 75%-ánál az ún. hátsó állás figyelhető meg, és az ágyéki gerincgörbület fokozódik, míg 25 százalékuknál a magzat „előrehúz”, és a súly közvetlenül a porckorongokra és a csigolyák közötti kisízületekre tevődik át. A hátsó állásban az SIJ terhelt inkább. Ez a nagy, rovátkált felületű és csavarmozgáshoz hasonló mozgást végezni akaró ízület a szalagok meggyengülése esetén akár egy rossz lépésre, mozdulatra elmozdulhat, ami azután a beidegzés és a keringés kórossá válása folytán az egész „babaműhely” funkciózavarát okozhatja.

 

Ezen felül egyéb, távoli problémák is adódhatnak mindebből. A medence hátsó falán működő psoas izmok kóros megfeszülése ilyen esetekben a rekeszizomhoz való felfutásuk eredményeként akadályozhatja annak működését, aminek következtében nem csak a légzés zavart, hanem a hasűri szervek is fölösleges nyomás alá kerülhetnek.

 

Más gondok jelentkeznek, ha a baba túlsúlyos – ami cukorbeteg kismamák esetében gyakrabban fordul elő – és az ágyéki gerincet a kis jövevény előrehúzza, szaknyelven szólva a lumbális lordózis fokozódik. Ezt a szervezet statikailag kompenzálni igyekszik, és emiatt a mellkasi gerincszakasz domborulata (a kyphozis) nő, a nyaki gerinc lordózisa pedig előrefelé domborodik majd jobban. Mindennek hátfájás, a karokba sugárzó fájdalmak (outlet-szindróma) vagy komoly fejfájás lehet a következménye.

 

 

Az oszteopátia céljai

A terhesség különböző szakaszaiban jellemzően más és más problémák jelentkeznek, amelyeket ezzel a módszerrel is hatékonyan kezelhetünk.

 

Az első három hónapban már jelentkezhetnek a hát- és ízületi fájdalmak, a fejfájások és az émelygés, hányinger. Ezeket az izmok és ízületek szintjében jelentkező, még nagyon kicsi, alig észrevehető szabályozási eltérések is kiválthatják.

 

A terhesség különböző szakaszaiban jellemzően más és más problémák jelentkeznek, amelyeket ezzel a módszerrel is hatékonyan kezelhetünk

 

A második trimeszterben már a baba növekedése áll az előtérben, és ezzel kapcsolatosan a mama szöveti viszonyainak optimálissá tétele válik a legfontosabbá. A hasüregben és a medencében ugyanis semminek nem szabad akadályoznia a magzat fejlődését. Ebben a periódusban még a magzat hibás fekvése is korrigálható – esetleg akupunktúrás rásegítéssel.

 

Ez az az időszak, amikor a spontán vetélés már kevésbé veszélyeztet, ezért gondos vizsgálat és mérlegelés után a hasi szervek kezelését, mobilitásának javítását elvégezhetjük. Ezt direkt nyomástechnikával vagy a végtagok emelési erejét kihasználva indirekt módon is megtehetjük. A legfontosabb ilyenkor, hogy a terapeuta keze a hasi szervek és szövetek rezgéseit megérezze és ezáltal a kívánt mozgásokat kiválthassa, illetve a szerveket a megfelelő irányba eligazítsa. A manőverek hatására a szervekben oldódik a pangás, következésképp javulnak az élettani működés feltételei. Mindenekelőtt a vesék, a húgyutak és a hólyag vizsgálata és kezelése kell, hogy előtérbe kerüljön. A terhesség korai szakaszában ezek a szervek még aránylag könnyen elérhetőek és manipulálhatóak.

 

A harmadik trimeszterben az elsődleges feladat a szülés zavartalan lefolyásában érintett területek, képletek megfelelő előkészítése. Itt az anyaméh mozgási szabadságában fontos szerepet játszik a már korábban említett keresztcsont és a méh közötti szalagrendszer, amely korábbi szülések, traumák, gyulladások vagy az alsó gerincszakasz helyzeti problémái miatt megrövidült lehet. A hormonális változások okozta szalaglazulás az oszteopata számára könnyebbé teszi a hibás statikai helyzet helyreállítását. Mindenekelőtt a keresztcsont és a farcsont helyzetének korrigálása fontos, mert ezek állapotától függ nem csak a magzat útjának tágassága, de a medencefenék izomzatának szülést segítő tevékenysége is. A medencealap izomzatának, az anyaméhet „sínező” ágyéki (psoas) izmoknak, valamint a rekeszizomnak a láncolati együttműködését az oszteopatának elsőrendű feladatának kell tekintenie az áldott állapot utolsó hónapjaiban. A mobilizáláshoz használt technika igen sokféle lehet, így az ún. izom-ín (myofascialis) technika, a Mitchell szerinti izomenergia-technika, az érzékeny pontok szerinti reflextechnika és a direkt vagy indirekt „lágy” technikák. A kombinált műveletekkel elérhető a „gyermek centralizációja”, vagyis optimális irányba állítása.

 

A kranioszakralis oszteopátia (CSO)

A medencéből a gerincen vagy az előtte húzódó bőnye-izomláncon át felszálló kóros idegi impulzusok a vállakban, a nyakon és a fejben egyaránt okozhatnak a kismamánál fájdalmat és mozgáskorlátozottságot. A különböző szinteken történő ilyen típusú beavatkozásokkal a hányinger, a szédülés, a vér- és nyirokpangásos problémák és a fejfájások is kiküszöbölhetőek.

 

A terhesség alatt ötös sebességben dolgozik az agyalapi mirigy, amely meg is növekszik, s hormonjai az egész belső elválasztású mirigyrendszerre – elsősorban persze a pajzsmirigyre és a petefészkekre – fejtenek ki hatást. Ezért a koponya képleteinek optimális helyzete, a nyaki izmok feszültségmentessége, de az állkapocsízület szabad mozgása is elengedhetetlen ahhoz, hogy a „legfelső irányítóállomásról” ne indulhassanak ki kóros impulzusok. Az agykamrák és a vénás koponyaöblök tehermentesítése nem csak kiegyensúlyozott viszonyokat teremt, hanem az agyalapi mirigy és a köztiagy – a hipotalamusz – gyengéd ingerlésével az egész hormonstátus harmonizálását is szolgálja. Különösen ajánlott a koponya hátuljában elhelyezkedő negyedik agykamra kezelése, elfolyásának biztosítása (az ún. CV4 technika segítségével), amely a keresztcsontra ható erős nyomást is korrigálhatja reflektórikus úton. Ezzel az eljárással a kimerüléses és hangulateltolódásos állapotokat (az ún baby-bluest) is hatásosan lehet kezelni!

 

Az oszteopátia rendkívül hatásosan képes az egyéni körülményeket maximálisan figyelembe véve javítani a kismama életminőségét a terhesség alatt, s ezért a nyugati országokban egyre inkább terjed az a nézet, hogy a terhességet nem csak a szülésznek és a bábaasszonynak vagy védőnőnek kell végigkísérnie, hanem az oszteopátiás ismeretekkel rendelkező orvosnak is. Az ilyen elvek alapján – elsősorban Nagy-Britanniában és Franciaországban – működő klinikák sokkal alacsonyabb komplikációs rátái, valamint az ezekben az intézményekben a hasonló kórházakhoz képest hasonlíthatatlanul kevesebb császármetszés önmagukért beszélnek.

Dr. Simoncsics Péter
XIII. évfolyam 5. szám

Címkék: oszteopátia, terhességgondozás

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.