Új a terápiában

Több mint szomjoltó

Tények az ivó- és ásványvízről

    Az ivásról és az ivóvízről számtalan elmélet és feltételezés terjeng egészségtudatos körökben. Kezdődik a szükséges folyadék mennyiségével, folytatódik azzal a vitával, vajon ásványvizet vagy csapvizet kell-e inni, és végződik azoknak az álláspontoknak az ütközésével, a megivandó víznek ásványi anyagokban gazdagnak vagy szegénynek kell lennie. Vajon az ásványi anyagokban gazdag víz elősegíti-e az érelmeszesedés kialakulását? Vagy éppen ellenkezőleg, jó lehetőséget kínál arra, hogy szervezetünk fontos ásványi anyagokhoz jusson hozzá?


     

    A legtöbb ember úgy véli, az egészséges táplálkozásnak magától értetődő része, hogy  sok folyadékot fogyasztunk. A német felmérések szerint arrafelé az emberek kétharmada ügyel rá, hogy sokat igyon. Így az átlagos német állampolgár évente 150 liter kávét, 140 liter ásványvizet, 120 liter üdítőitalt és 100 liter sört iszik meg. Az utóbbi években  különösen az ásványvízfogyasztás fontosságát hangsúlyozó reklámok szaporodtak meg. Az emberek között széles körben elterjedt nézet, hogy naponta 2-3 liter vizet kell inni.

     

    Az iráni orvos, Fereydoon Batmanghelidj (1931–2004) könyveiben erőteljesen érvelt amellett, hogy naponta 6-8 pohár vizet meg kell inni. A szakember számtalan betegség fő okának a szervezet krónikus kiszáradását tartotta. „Ön nem beteg, hanem szomjas” – ez a megfogalmazása hívei körében mára szállóigévé vált.

     

    Számos vizsgálat utal arra, hogy már a viszonylag csekély folyadékhiány is megnöveli az olyan betegségek kialakulásának veszélyét, mint a vesekő, rák, elhízás és szélütés. Ebből a megfontolásból kiindulva elvben mindenképpen érdemes a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása mellett érvelni. A kérdés csak az, vajon pontosan mit takar a „megfelelő mennyiség” kifejezés.

     

    Az amerikai fiziológus és veseorvos, Heinz Valtin átfogó tudományos munkájában dokumentálta, hogy azt az ajánlást, amely szerint fogyasszunk el naponta 8 pohár (azaz körülbelül 2 liter) vizet, nem támasztják alá tudományos bizonyítékok. Ennek következtében nincs is szükség arra, hogy a vízivásra vonatkozóan általános ajánlásokat fogalmazzanak meg, mivel a folyadékszükséglet számos tényezőtől függ: például attól, mennyit mozog az illető, de az éghajlattól, az életkortól, a testsúlytól és a táplálkozás jellegétől is. Így például ha valaki sok nyers ételt fogyaszt, akkor drasztikusan csökken a kiegészítő folyadékszükséglete, és ezzel az ivás iránti igénye. Valtin hangsúlyozza, a vizelet színe nem mértékadó annak eldöntésére, a szervezet folyadékellátottsága megfelelő-e, valamint hogy a koffeintartalmú és az enyhén alkoholos innivalók (például a sör) ugyancsak hozzájárulnak a folyadékigény fedezéséhez. Az az elmélet, amely szerint a kávé vízhajtó hatású, már rég nem állja meg a helyét.

     

    Az elfogyasztott folyadék optimális menynyiségét mindenkinek magának kell meghatároznia. Az egészséges felnőtt abból indulhat ki, hogy szomjúságérzése az esetek többségében megbízható információval szolgál szervezete szükségleteiről. Ahogyan Sebastian Kneipp fogalmazott: „Alaptételem a következő: igyál, ha szomjas vagy. … A sok ivás szokás, nem pedig természetes adottság.” Az azonban tagadhatatlan, hogy az idős embereknél, illetve az élsportolóknál a szomjúságérzés nem mindig mutatja az aktuális vízszükségletet, ezért tanácsos kimérni napi legalább 1,5 liternyi folyadékot, és azt adagolva meginni.

     

    A sok ivás ásványianyag-veszteséget idézhet elő

    Ha még többet iszunk, az nem jelenti automatikusan azt, hogy még egészségesebbek leszünk. A túl sok folyadék fogyasztása megnöveli a vizelet mennyiségét, és emiatt valódi ásványianyag-veszteség állhat elő, ahogyan ezt nemrégiben a német Gyermekétkezési Kutatóintézet egy több mint 200 résztvevővel készített vizsgálatában megállapította. Minél többet iszunk, a vizelettel annál több jód választódik ki. A sportorvosok arra figyelmeztetnek, hogy ha valaki rendkívül sokat iszik sportolás előtt, alatt és után, akkor emiatt erősen esik a vér nátriumkoncentrációja, és ez erőteljesen befolyásolja az elektrolit-egyensúlyt. A lehetséges következmények között neurológiai zavarok,  hányinger, fejfájás és eszméletvesztés szerepelnek, de akár halálos agyduzzanat is kialakulhat.

     

    Ha eldöntöttük, mennyi folyadékra van szükségünk, a következő kérdés, milyen vizet igyunk. A természetgyógyászok általában az ásványi anyagokban szegény vizeket részesítik előnyben, mivel szerintük a vízben feloldott „anorganikus” ásványi anyagok megterhelik a szervezetet, mert az állítólag nem képes az ilyen ásványi anyagokat felszívni, csak a gyümölcsökben és zöldségekben található, szerves kötésben lévő formájukat. Szerintük az ásványvízzel elfogyasztott ásványi anyagok lerakódnak az érfalban és a kötőszövetekben, és érelmeszesedéshez vezetnek. Még érzékletesebbé téve a helyzetet, az ember finom, rugalmas ereit ebben az összefüggésben a vízkövesedés miatt eldugult vízvezetékhez szokták hasonlítani.

     

     

    Az érelmeszesedésnek semmi köze a vízben található kalciumhoz

    A kóros érelmeszesedés okának azonban semmi köze nincs ahhoz, mennyi ásványi anyagot fogyasztunk el az ivóvízzel. Az arterioszklerotikus lerakódások elsődleges oka az erek belső hártyájának sérülése. A test megpróbálja helyrehozni ezeket a károsodásokat, amennyiben a sérült helyekre először koleszterint, zsírsavakat, kollagént, majd később kalcium-karbonátot (mész) rak le. Mivel a mésznek ebben a lerakódási folyamatban semmiféle oki szerepe nincsen, hosszabb ideje megpróbálják már helyettesíteni a közkeletű, de félrevezető „érelmeszesedést” az arterioszklerózis, illetve ateroszklerózis kifejezéssel.

     

    A víz és a tiszta kifejezések szinonimaként élnek. A víz azonban különféle ásványi anyagokat tartalmaz, amelyek fontos szerepet játszhatnak szervezetünk ásványianyagszükségletének fedezésében

     

    A felnőttek naponta átlagosan 1,84 liter folyadékot vesznek magukhoz, amelynek 70 százaléka innivalókból, 30 százaléka pedig szilárd táplálékból származik. Ennek ellenére Németországban az átlagos folyadékbevitel mintegy fél literrel alatta marad a Német Táplálkozási Társaság által ajánlott 1,2-1,5 liternek (15 éven felüliek esetében). Ugyancsak a szilárd táplálék fedezi az ásványianyag-szükséglet nagy részét. A vízzel történő ásványianyag-pótlásnak akkor lehet jelentősége, ha valakinél nem kielégítő az ásványi anyagokkal való ellátottság.

     

    Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vizsgálatokon alapuló megállapítása szerint a csapvízzel – a helyi összetételtől függően – a magnézium-, kalcium-, cink-, vas-, réz-, fluorés lítiumszükséglet 10 százaléka fedezhető, a lítiumra ugyanakkor nem állnak rendelkezésre pontos adatok arra nézve, mekkora is a szervezet szükséglete.

     

    216 német ivóvíz, illetve 234 ásványvíz átfogó elemzése azt mutatja, hogy az ivóvíz átlagosan 77,4 mg kalciumot és 12,7 mg magnéziumot tartalmaz literenként. Az ásványvizeknél ezek az értékek lényegesen magasabbak, átlagosan 179,6 mg kalcium/liter és 51,6 mg magnézium/liter. Ugyanakkor mind az ásványvizeknél, mind az ivóvíznél igen nagy eltérések láthatók, ha a kalcium-, magnézium-, illetve egyéb ásványianyag-tartalmukat vesszük szemügyre. Ha pontos adatokat akarunk szerezni, tanulmányozzuk át az üveg címkéjét, vagy kérjünk felvilágosítást a helyi vízművektől.

     

    A kalciumnak 25 százalékát veszi fel a szervezet az átlagos vegyes kosztból. A vízben oldott kalcium felszívódási rátája 25 és 45 százalék között van, ami azt jelenti, hogy legalább olyan jó, ha nem jobb, mint a tehéntejé. Jó biohasznosulása miatt a víz mint értékes kalciumforrás tehát főként idősebb embereknél jöhet szóba, illetve a laktózintoleranciában szenvedőknél, akik tehát nem fogyaszthatnak tejet és  tejtermékeket. Vizsgálatok ezen kívül kimutatták, hogy a magas kalcium- és bikarbonát- tartalmú ásványvizek fogyasztása kedvező hatást gyakorol a csontritkulásra. Ebbe a kategóriába tartoznak azok az ásványvizek, amelyekben több mint 150 mg kalcium és 600 mg bikarbonát található literenként.

     

    A kalciumban gazdag víz alkalmas a csontritkulás megelőzésére

    A vízben oldott magnézium biohasznosulása a maga 35-70 százalékával jóval magasabb lehet, mint a szilárd táplálékoké. Ez utóbbiból ugyanis a magnéziumnak csak 20-30 százaléka szívódik fel. A magnézium szinte valamennyi életkori csoportban a kritikus tápanyagok közé tartozik, ezért nagyon ajánlatos magnéziumtartalmú ásványvizet inni (több mint 50 mg/ liter). A kalcium és magnézium jó biohasznosulását általában nem befolyásolja negatívan a víz magas szulfáttartalma sem.

     

    Különféle vizsgálatok ezen kívül azt is kimutatták, hogy a szervezetben jól felszívódik a vízben oldott vas, jód, fluor és lítium is. Ezzel szemben tévesnek bizonyult az a feltételezés, hogy a vízben található nátrium megemeli a vérnyomást. Egyfelől a koncentráció általában csekély, másfelől ez is jellemzően nátrium-bikarbonát formájában fordul elő. Ez a vegyület nem emeli meg a vérnyomást, viszont kedvezően befolyásolja a sav-lúg háztartást, ezért pozitív hatást gyakorolhat a latens túlsavasodásra és a csontritkulásra. Itt érdemes azt is megemlíteni, hogy az ásványvizekben található szénsav nincs hatással a szervezet saját savtermelésére, ezért nem járul hozzá a „túlsavasodáshoz”.

     

    Ha a vizet étkezéshez isszuk, akkor az ásványi anyagok felszívódási aránya magasabb lesz, mint ha csak önmagában fogyasztanánk a vizet (kalcium: +10-30 százalék,  magnézium: +12 százalék). Általánosságban véve tehát elmondható, hogy az ásványi anyagok biohasznosulása folyadékok esetében jobb, mint szilárd tápláléknál.

     

     

    A lágy víz egészségre gyakorolt előnyös hatásait nem igazolták

    Az ivóvíz keménységének fokát meghatározóan a kalcium és magnézium koncentrációja alapján adják meg. Így 1 német keménységi fok 7,14 mg kalciumnak és 4,3 mg magnéziumnak felel meg literenként. A víz akkor „kemény”, ha ez az érték magasabb 14-nél (azaz literenként legalább 100 mg kalciumot és 60 mg magnéziumot tartalmaz). Lágy pedig akkor, ha keménységi foka kisebb 8,4-nél.

     

    Sportoláskor megnő a szervezet folyadékigénye. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kényszeresen sokat kellene innunk akkor is, ha nem vagyunk szomjasak

     

    A fordított ozmózis és a desztillálókészülékek hívei szívesen hivatkoznak arra, hogy a francia mérnök, Louis-Claude Vincent (1906–1988) különösen intenzíven kutatta az összefüggéseket a vezetékes víz állapota és a megbetegedési, illetve halálozási adatok között. Az ő adatai szerint állítólag az ásványi anyagokban szegény, azaz a lágy víz a legjobb.

     

    A kemény víz a vizsgálatok szerint csökkenti a szívinfarktus rizikóját

    Számos tudós foglalkozott a kérdéssel, vajon hogyan hat a kemény, ásványi anyagokban gazdag víz fogyasztása a szív- és érrendszeri megbetegedésekre. Az első, az 1960-as években készült átfogó vizsgálatok azt mutatták, hogy azokon a területeken szignifikánsan alacsonyabb a szív- és érrendszeri halálozás, ahol kemény az ivóvíz. Ezt az eredményt azóta számos további vizsgálat is alátámasztotta. Nagyobb területeken és nagyobb népességgel elvégzett vizsgálatok jobban bizonyítják a kemény víz egészségvédő hatását, mint kisebb tanulmányok. A szívinfarktus előfordulását csökkentő arányt 10 százalék körülire teszik.

     

    Léteznek olyan intervenciós vizsgálatok is, amelyeket olyan területeken végeztek, ahol megváltoztatták a víz keménységét. A halálozási arányt figyelték, és a vizsgálatok ugyancsak a kemény víz egészségi szempontból pozitív hatását állapították meg. Tudományos szempontból nagyon nehéz ezt a pozitív hatást egyetlen meghatározott ásványi anyagra visszavezetni, bár léteznek arra utaló jelek, hogy a magnézium ebben fontos szerepet játszik. Feltételezhetőleg a vízben oldott valamenynyi ásványi anyag mennyisége lehet az egészséges ivóvíz indikátora, mivel a víz keménysége a benne lévő ásványi anyagok mennyiségét jelzi. Arra az ugyancsak elterjedt nézetre vonatkozóan sem áll rendelkezésre tudományos bizonyíték, hogy a lágy, ásványi anyagokban szegényebb víz különösen jól méregtelenítené a szervezetet, és jobban kimosná belőle a „salakanyagokat”.

     


    Forrás: Naturarzt 2011/11.

    -Szabó-
    XVIII. évfolyam 1. szám

    Címkék: ásványvizek, ivóvizek

      Aktuális lapszámunk:
      2018. augusztus

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.