Új a terápiában

Trifloris-esszenciák – az új gyógynövény-terápia

Az élet biológiai funkcióit nem csak a biokémia irányítja, hanem a fényenergia is, amely elektromágneses sugárzás

Egy új terápiás rendszer jelent meg a gyógynövényes gyógyításban: az energetizált gyógynövényekkel végzett kezelés. Igen kíméletes gyógynövény- feldolgozási módszerről van szó, amely során az oldatban „foglyul ejtik” a növény természetes energiáit is. Az így keletkezett orvosságok neve trifloris-esszencia.


A gyógynövények nem csak biológiai, biokémiai hatóanyagokat tartalmaznak, hanem dinamikus bioenergiát is. Az újonnan kifejlesztett „trifloris-esszenciák” mindeme tulajdonságokat egyesítik magukban 

 

Elképzelhető, hogy a régi korok emberei, természetközeli életmódjuknak köszönhetően, kifinomultabb érzékekkel rendelkeztek, és intuitív módon ráéreztek a növények gyógyító hatásaira. Ez az érzékük tartotta őket távol a mérgező növényektől, termésektől is. Megfigyelték környezetüket, így azt is megtapasztalhatták, hogy bizonyos gyökerek, levelek vagy termések elfogyasztása után javultak egészségügyi panaszaik. E tapasztalatokat láthatták igazolva, ha megfigyelték az állatokat. A szabadon élő vadállatok ugyanis figyelemre méltó érzékkel rendelkeznek, amelynek segítségével bizonyos betegségek esetén ösztönösen rátalálnak a megfelelő gyógynövényekre. Elődeinknek tehát az évezredek során számtalan alkalma volt a természet „trükkjeit” ellesni.

 

A gyógynövénytől az izolált hatóanyagokig

Paracelsus korában az orvosok még nem tudtak róla, hogy a gyógynövények speciális hatóanyagokat tartalmaznak. Nem volt meg hozzá a tudásuk, sem a megfelelő laboratóriumi felszerelésük, hogy kimutathassák ezeket a hatóanyagokat. Csak a tizenhetedik században kezdték el tudományos alapossággal kutatni a gyógynövényeket.

 

Később, 1805-ben Friedrich Adam Sertürner német gyógyszerész (1783–1841) volt az első, akinek sikerült egy növényi hatóanyagot kimutatni: az ópiumot a mákgubóban. 1818-ban Josef Pelletier (1788–1842) a hánytató dióból izolálta a sztrichnint, majd 1819-ben Friedrich Ferdinand Runge német vegyész (1794–1867) a kávébabban felfedezte a koffeint.

 

Az állatok ösztönösen felismerik a növények gyógyhatásait. A szarvasok célzottan kúrálják magukat tüdőfűvel, ha köhögnek. A méhek a nyárfarügyekből nyert propoliszt, a pézsmapockok pedig gyantát hazsnálnak

 

Ezek az új felfedezések vezettek a modern gyógyszerészet kialakulásához. Az egyetemi laboratóriumokban lázas munka folyt, egyre több hatóanyagot sikerült kimutatni, sőt mesterségesen előállítani, szintetizálni. A vegyészek egyre inkább arra törekedtek, hogy a gyógynövényeket lebontsák egyes hatóanyagaikra. Ezzel azonban a gyógynövényes gyógyítás egyre inkább a háttérbe szorult, elveszítve holisztikus jellegét, helyet adva a kémiai alapokra helyezett gyógyításnak.

 

Az utóbbi évtizedekben olyan törekvések jelentek meg, amelyek a gyógynövények fő hatóanyagait óhajtják génsebészeti technikákkal standardizálni a növényekben. E célból genetikailag átprogramozott gyógynövényültetvényeket létesítettek. Ez a hozzáállás a gyógynövényes orvoslást technikai eljárássá degradálja, amelyben a növény minősége kizárólag a hatóanyagok analízisére korlátozódik. Az idáig holisztikus szemléletű fitoterápia biokémiai gondolkodásmóddá korcsosul, amely a növénynek kizárólag egyféle tulajdonságaira koncentrál.

 

A növények energiái

A növény azonban önálló életforma, amely úgy anyagi, mint energetikai erőket egyesít magában. A növénykémiával szemben szintén az utóbbi években megjelent a színen egy új tudományág, amely a gyógynövények anyagi aspektuson túli gyógyhatását vizsgálják. Ezek a kutatások egyfelől a növények hatóanyagainak összességét és ezek szinergista hatásait, másfelől a növények nem anyagi, energetikai hatásait vizsgálják.

 

 

Az állatok ösztönösen felismerik a növények gyógyhatásait. A szarvasok célzottan kúrálják magukat tüdőfűvel, ha köhögnek. A méhek a nyárfarügyekből nyert propoliszt, a pézsmapockok pedig gyantát használnak

 

A gyógynövények finom energiáinak létezése egyszerű kísérlettel demonstrálható. A tudomány ma képes a vadgesztenye termésében található anyagokat kvalitatív és kvantitatív szempontból a legapróbb részletekig analizálni. Ez lehetővé teszi, hogy létrehozzanak technikai úton egy mesterséges vadgesztenyét, amely mind kinézet, mind felépítés szempontjából alig különböztethető meg a természetes eredetű terméstől. Ha azonban a két termést elássuk a földbe, két hónap múlva kiderül, hogy a mesterséges példány elpusztult. A természetes eredetű termés ezzel szemben csodálatos csírává fejlődött, amelyből később csodálatos, akár 30 méter magasra növő fa fejlődik ki. Látható, hogy a növényeket nem csak anyagok, vegyületek, hanem energetikai jellegű minőség alkotja.

 

Biofotonok – a sejtek fényei

Prof. Fritz-Albert Popp, német fizikus 30 évvel ezelőtt a Marburgi Egyetemen felfedezte, hogy a növények, az állatok és az emberek is szubtilis sugarakat bocsátanak ki. E finom energiamezők kimutatásához és méréséhez Popp rendkívül érzékeny műszereket szerkesztett, amelyek a legkisebb fénykvantumokat képesek regisztrálni. Az uborka volt az első vizsgálati alany, amelyen Popp az élet fényét képes volt kimutatni. Ezután a burgonya következett, amelynek sejtjei úgy működtek, mint megannyi parányi lámpa – mérhető fényt bocsátottak ki, noha elképzelhetetlenül csekély mértékben. Mivel a fizika a fény legkisebb mérhető egységeit fotonoknak nevezi, Popp az élő sejtek által kibocsátott fénysugárzást biofotonoknak nevezte el.

 

E gesztenyék mindegyikében egy egész fa ereje rejlik.A vegyészeknek sikerült a gesztenyét mesterségesen előállítani. Csak egy bökkenőjük van: nem csíraképesek

 

Becslései szerint az emberi szervezetben minden másodpercben kb. egytrillió kémiai reakció zajlik. A biofotonok, mint mindeme folyamatok fő koordinátora nélkül egyetlen ember, állat vagy növény sem maradhatna életben. Azonban nem a sejt önmagában alkotja azt a szubsztrátumot, amely a növekedést és az életet lehetővé teszi, sokkal inkább a sejteket átjáró energiamezők, amelyek elektromosság, mágneses erők, fénysugarak és egyéb, egyelőre ismeretlen rezgések formájában manifesztálódnak.

 

A biofotonmérésnek köszönhetően ma már megkülönböztethetők egymástól a bio és a hagyományos módon termesztett zöldségek és gyümölcsök. A biofotonméréseknek a fitoterápiában is fontos szerep jut. A gyógynövényt nem csak hatóanyagai alapján, hanem speciális minősége, pl. a sejtjei által kibocsátott fénykvantumokkal is lehet minősíteni.

 

Új korszak a gyógynövényes gyógyításban

Ezek tükrében a Kirlian házaspár által régebben végzett mérések (Kirlián-fotográfia) megmagyarázhatók. E magasfeszültségű elektromos erőtérben végzett fényképezési technikával elsőként lehetett láthatóvá tenni élő szervezetek, testek rezgésmintáit.

 

Popp professzor szerint a növények „szuperdinamikus”, energetikailag gerjesztett, kifeszített állapotban vannak, mint egy húr, állandóan készek a reagálásra, hogy energetikai tulajdonságaikkal a beteg szervezet öngyógyító erőit mobilizálják. Az élet biológiai funkcióit tehát nem csak a biokémia irányítja, hanem a fényenergia is, amely elektromágneses sugárzás. Ez a fény – biofotonok formájában – képes a blokkolt, kimerült sejteket reorganizálni és aktiválni.

 

Egy juharlevél Kirlián-fényképe

 

Vagyis a gyógynövények hatásossága nem csak a benne található vegyületektől, hatóanyagoktól, hanem élő energiáitól, a biofotonoktól is függ. Ez új feladat elé állítja a gyógynövénykivonatok készítőit. A gyártás során nem csak az anyagi részeket kell kivonni a növényből, hanem a szubtilis bioenergiákat is. A bioenergetikailag aktív növényi orvosságok előállításának alapfeltétele, hogy ne termesztett, hanem vadon termő növényeket használjunk fel nyersanyagként. Ezekben ugyanis magasabb a hatóanyagtartalom, és bioenergetikai szempontból is intenzívebb a sugárzásuk.

 

A termesztett gyógynövények tehát jóval gyengébb minőségűek. A stresszes körülmények között termesztett növények kevésbé ellenállóak a kórokozókkal szemben. Ezeket a növényeket használva a beteg embert beteg növényekkel kezeljük.

 

 

Triturálás: a kevesebb több

Az ún. triturálás az orvosságkészítés speciális módja, amely során csak igen kis mennyiségű növényt használnak fel. 1 gramm friss növényi nyersanyagot 9 gramm tejcukorral dörzsölnek egy órán át. Ezt a gyógyszerkészítési eljárást már 1938-ban leírta dr. Gerhard Madaus „A biológiai orvosságok tankönyve” c. háromkötetes munkájában. Ma is alkalmazzák a homeopátiában, a Q-potenciák előállításánál, valamint a Schüssler-sók készítésénél.

 

Ha a gyógynövény virágait vitalizált vízben egy óráig kitesszük napsugárzásnak, virágesszenciákat kapunk

 

Az egyórás, tejcukorban történő dörzsölés által a növényi hatóanyagok katalitikus rezgéssel gazdagodnak, ugyanakkor a sejtek bioenergiája áttevődik a tejcukorra. A katalízis azt jelenti, hogy az egyes hatóanyagok nem biokémiailag változnak meg, hanem a kinetikus energia (dörzsölés) hozzáadása révén fizikai változáson mennek keresztül, tehát az eljárás hatására dinamizálódnak. A tejcukorral történő eldörzsölés előnye, hogy jóval kevesebb növényi nyersanyag szükséges hozzá, mint a szokványos kivonatok készítéséhez. Az első triturálást három további hígítással kombinált eldörzsölés követi. Az eljárás a homeopátiás gyógyszerkönyv által rögzített előírásnak felel meg és összesen négy lépést foglal magába:

 

Az első és második lépés: a növény egyórás dörzsölése tejcukorban 1:10 arányban. Harmadik és negyedik fokozat: a tejcukor-növény keveréket feloldják vízben 1:10 hígításban. A folyamat végül dinamizált D4-es hígításban (dilúció) végződik (a végeredmény 10 liter oldat).

 

A triturációk energiasűrítmények

A gyógynövényekből és dilúcióval (hígítás) készített orvosságok számos előnnyel rendelkeznek a szokványos gyógynövénykészítményekkel, pl. gyógyteákkal, kivonatokkal, tinktúrákkal szemben. A hagyományos növényi kivonatokban a hatóanyagok anyagi kötésben maradnak. A dinamizálás ezzel szemben a hatóanyagokat feltárja és fizikailag módosítja. Ugyanakkor a tejcukorban impregnálódik az élő növény bioenergiája (a biofotonok), így jóval kisebb mennyiségű növény szükséges az orvosság előállításához.

 

A szabad természetben termő gyógynövények különlegesen gazdagok hatóanyagokban, ugyanakkor bioenergetikai sugárzásuk is intenzívebb

 


Az eljáráshoz nem alkalmaznak technikai segédeszközöket (pl. melegítést vagy elektromosságot), tehát a készítmény terápiás hatása nem csorbul. A vizelethajtó hatású növényekkel, pl. aranyrutával, borókával vagy nyírfával, ill. az ezekből a fentiek szerint készült dinamizált kivonatokkal végzett klinikai kísérletek egyértelműen bizonyítják mindezt.

 

A napon érlelt virágesszenciák erősítik a gyógyhatást

A gyógynövények minden szubtilis energiájának teljes kihasználása érdekében felhasználják a növény virágait is. Ezek feltárása azonban külön eljárás keretében történik, aminek a végeredménye az ún. napon érlelt virágeszszenciák. Az eljárás a következő: a növény tejcukorral történt eldörzsölésével párhuzamosan a dörzsölt növény virágait egy üvegedényben tiszta forrásvízbe áztatják.

 

A víz molekuláris struktúrájának köszönhetően képes az információk és a rezgéspotenciálok tárolására. Erre a legalkalmasabb a tiszta forrásvíz. A legtisztábbak a magas hegységekben található források vizei. A gyorsan lefelé áramló források, patakok vizében az örvények hatására vitalizáló, élénkítő hatású, apró folyadékkristály-láncok (polimerek) keletkeznek. Normális esetben az ilyen, vitalizált víz nem áll rendelkezésünkre, ezért a kereskedelemben kapható forrás- és ásványvizet különleges fizikai kezelésnek vetik alá. A vizet a szükséges fizikai tulajdonságok létrehozása érdekében speciális, dupla lombikban örvénylő mozgásba hozzák. Az üveglombikokban a természetes örvényeket utánozzák.

 

Egy speciális, páros üveglombik segítségével a vizet örvényeltetik, ezzel pedig vitalizálják

 

Amikor a virágokat a vízbe merítik, ügyelni kell rá, hogy a virágot a víz teljesen befedje. Az üvegedényt legalább egy órán át ki kell tenni a napsugárzásnak, lehetőleg a déli órákban. A napoztatás hatására a virágok rezgései áttevődnek a vízre. Ezzel speciális, clusternek nevezett mátrix jön létre. A triturálás és a virágesszenciák egymással kombinálása teszi különlegessé, egyedülállóvá a trifloris-esszenciákat. Hatásukra optimálisan aktiválódnak testünk öngyógyító mechanizmusai.

 

Trifloris-esszenciákból álló házi patika

Harangláb: izomfeszülés, rándulások
Örménygyökér: bronchitis
Libamipmpó: fájdalmas menstruáció
Árnika: sérülések
Szemvidítófű: szénanátha
Sóskaborbolya: köszvény
Földitömjén: fáradtság
Angyalgyökér: gyomor-bélrendszeri bántalmak
Kutyabenge: székrekedés
Fügekaktusz: prosztatabántalmak
Vadrózsa: idegfájdalmak
Szúrós gyöngyajak: szívpanaszok
Bodza: nátha, influenza
Komló: idegesség
Télizöld meténg: időskori panaszok, feledékenység
Orbáncfű: pszichés, depressziós panaszok
Kamilla: gyulladások: orr-fül-gége
Alkörmös: a női mell mirigyeinek betegségei
Gyermekláncfű: máj-epe bántalmak
Kaliforniai mák: alvászavarok
Nyárfa: hólyag-, ill. húgyúti gyulladások
Acsalapu: fejfájás
Körömvirág: a nyálkahártyák gyulladásai
Vadgesztenye: visszeres panaszok, visszértágulat
Cickafark: rendellenes menstruáció
Réti legyezőfű: reumatikus bántalmak
Vadárvácska: bőrkiütések
Fürtös poloskavész: nőgyógyászati bántalmak
Fekete nadály: kopásos ízületi fájdalmak
Sédkender: megfázás, hurut
Kerti ruta: az inak betegségei, pl. teniszkönyök
Vízi peszérce: pajzsmirigy-túlműködés
Yamszgyökér: változáskori panaszok

V.T.
XVII. évfolyam 4. szám

Címkék: gyógynövény-terápia, trifloris-esszenciák, virágesszenciák

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.