Új a terápiában

Válságban az orvoslás

Nem csak Semmelweis korában haltak bele a betegek orvosaik téves elképzeléseibe

    Sokan szeretnek engem azzal vádolni, hogy üzleti megfontolásokból ásom alá az orvostudomány tekintélyét. Legutóbbi, a „Tévutak az orvoslásban” könyvemben kedvenc „kíméletlen leleplezőm”, egy szegedi professzor szerint fondorlatos és manipulatív módon keltem a hangulatot az autentikus orvoslással szemben. Könyvem szerinte „piacra dobott termék”, és a könyv végén található több mint ezer szakirodalmi hivatkozás „a szerző prekoncepcióit igazoló cikkek szelektív gyűjteménye”.


     

    Az akadémikus orvoslás elleni „indulatok szításában különösen nagy szerepük van a szakmát eláruló orvosoknak és kutatóknak, valamint a szakértő szerepben tetszelgő sztár íróknak”. Lehet, hogy ha Semmelweis ma élne, a prof. őt is kiosztaná? Semmelweis is „lejáratta” kora szülészeit, fekete-fehéren bebizonyítva, hogy az orvosok okozzák betegeik halálát. Ha jól értem a prof. szóhasználatát, áruló az, aki tudományos kritikát fogalmaz meg a hivatalos orvostudományi dogmákkal szemben. Azaz a mundér becsületének védelme helyett a betegek oldalára áll. Nem csak Semmelweis korában haltak bele a betegek orvosaik téves elképzeléseibe.

     

    Csak példaként, 1976 és 2008 között csak az USA-ban 1,3 millió nőnél diagnosztizáltak tévesen mellrákot, s kezelték őket műtéttel, kemoterápiával, sugárkezeléssel. Persze a prof. mondhatja erre, hogy a tudomány fejlődik és korrigálja majd a hibákat. Kérdés az, professzorunk miként is képzeli a tudomány fejlődését, ha a tévedések kimutatását viszont árulásnak vagy uszításnak tekinti? Természetesen tudományos kritikáról beszélek, s nem zagyva összeesküvés-elméletekről. Professzorunk ugyanis szereti a kettőt összemosni, hogy az utóbbival keltsen hangulatot az előbbivel szemben. De felejtsük is el konkrét személyét, az orvoslás ki van tömve az uralkodó paradigmát tűzzel-vassal védelmezőkkel.

     

    Engem mégis optimizmussal tölt el az, hogy az orvostudományon belül az utóbbi években komoly kijózanodás figyelhető meg, az öntömjénező orvoslást kezdi felváltani az önmagát kritikusan szemlélő szakma. Persze, konzervatív nézőpontból, egyre több az „áruló”. Sőt, „árulókból” a bőség zavara áll fenn, így szisztematikus áttekintésre megint csak egy „piacra dobott termék” volna alkalmas. Egy cikk keretében marad hát a mazsolázgatás.

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin augusztusi lapszámában olvashatják!

     

    Szendi Gábor
    XXV. évfolyam 8. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.