Új a terápiában

Van remény - 2005. április


Kedves Gyógyulni vágyók! Emlékszem arra a pillanatra, amikor úgy öt-hat éves kislányként a húgommal hancúroztunk, és Édesanyám vagy a Nagymama erélyesen rám szólt: hagyjam abba, mert "be fogok fulladni!" Azokra a hosszú órákra is jól emlékszem, amikor éjjel fájó szívvel hallgattam a húgom nyugodt szuszogását, és nemértettem, én vajon miért nem tudok aludni,miért fáj úgy minden egyes lélegzetvétel, és honnan jönnek ezek a már-már túlvilági sípoló hangok, amik a tüdőm mélyéről szakadnak fel? Sokszor eljátszottam, hogy egészséges vagyok, és nem vettem levegőt, hogy ne halljam a hangokat, ne kaparjon-fájjon úgy a lélegzetvétel. Nem tartott sokáig az idill... De legalább két levegővétel között egészségesnek érezhettem magam. Az asztmám úgy félévesen kezdődött, és ma, 30 éves fejjel már összeáll bennem a kép, hogy milyen okai lehettek kialakulásának.

 

Erősen hiszek abban, hogy minden betegségnek mélyen rejlő lelki okai vannak, azonban a gyerekkori asztmát még a hagyományos orvoslás és pszichológia is elismeri pszichoszomatikus, azaz lelki okokra visszavezethető betegségként. Sokszor az anya vagy a család fojtogató szeretetével hozzák összefüggésbe. És bizony van úgy, hogy nem akarunk a saját érdekünkben lélegezni. De bárki, akinek dolga van vagy volt asztmás beteggel, tudja, hogy az egyik legfélelmetesebb dolog a fulladásszerű asztmás roham, ami néha a halálélményhez is hasonlítható.

 

Közismert ugyan, hogy a gyerekkori asztmát ki is lehet nőni, én mégis úgy érzem, a döntőmotívuma saját történetemben nemez volt. Igaz, nagy könnyebbség, hogy Édesanyám maga is orvos, de ez még nem feltétlenül egyenlő a gyógyulással, hiszen tudvalevő, hogy a hagyományos orvosi szemlélet szerint az aszthma bronchiale gyógyíthatatlan betegség, és majdnem 30 évvel ezelőtt ez a nézet hatványozottan volt jelen a köztudatban. Arról nem is beszélve, hogy annak idején híre-hamva sem volt a Voll-diagnosztikának, a természetgyógyászatnak, vagy a holisztikus szemléletnek amely szerint a szervezetben úgy is mint a Világegyetemben minden mindennel összefügg. Édesanyám már akkor is rendelkezett ugyanezzel a szemlélettel, a Voll-módszer ismerete nélkül is, és minden követ megmozgatott, hogy a lehető legjobb kivizsgálásban és kezelésben részesüljek. Vittek engem a nagyszülők sóbányába, Parajdra, voltam Kékestetőn, a gyermekszanatóriumban, a Szabadság hegyi szanatóriumban, a Heim Pál Kórházban, a legjobb tüdőgyógyászoknál... nem is emlékszem már, hány helyen. Közben kiderült a testvérem is allergiás.

 

Az iskolában természetesen mi is az összes létező fertőzést megkaptuk. Édesanyám, miután felmerült benne a gyanú, hogy ascariasis-t kaphattunk az iskolában, azonnal széklettenyésztést csináltatott, és kiderült, igaza volt. Az eozinofil-sejtjeink magas száma hívta fel a figyelmet mindkettőnk ascariasisára, melyet akkor gyógyszerrel kezeltünk. Ez alatt az idő alatt szinte észrevétlenül elkezdtem "nem fulladni", míg végül azon kaptuk magunkat, hogy megszűnt az asztmám, a lakásporallergiám, és ugyanúgy elmúlt a húgom allergiája. Ez Édesanyámat is megerősítette abban a ma már szent meggyőződésében, hogy a szervezetünkben minden mindennel összefügg, és hogy érdemes olyan jelzéseire is odafigyelni, amik látszólag nem bírnak akkora jelentőséggel, mégis akár közvetlenül is okozói lehetnek a betegségeinknek. Később aztán, amikor már javában foglalkozott a Voll-féle módszerrel, és engem is megmértek a számítógépes diagnosztika segítségével, kiderült, hogy chlamydia-információja pozitív nálam, majd megtalálták azt az chlamydia-ellenanyagot a szervezetemben, ami ez ellen a vírusszerűen működő atípusos baktérium ellen termelődött. Ennek szerepe lehetett az asztmám kialakulásában.

 

Ma már tudjuk, mindezeket a "bacikat" homeopátiásan- izopátiásan is ki lehet vezetni a szervezetből. Azaz, ha gyengítjük a szervezetben egymással összefüggő mikrobák láncát, akkor önmaga is képessé válik ellenállóbban viselkedni sok kórokozóval szemben, és képes legyőzni az asztmát, de egyéb más "gyógyíthatatlannak" minősített krónikus betegséget is. Gyakran emlegetjük családilag, hogy a Voll-módszer hazai meghonosításában "nagy szerepet játszott az én betegségem is". A módszer az elektroakupunktúrán, ill. a számítógépes diagnosztikán alapul, amely a szervezet energetikai információs rendszerét egészben vizsgálja, nem részeire bontva azt. Segítségével személyre szabottan kitesztelhető a szükséges terápia és a homeopátiás szerek. Tizenhárom éves korom óta, azon kívül, hogy eltörtem a karom (egy iskolai fogócska során), nem volt komolyabb betegségem, és nem is tervezek ilyesmit továbbra sem. Egy ideje szinte mindennap lefutom a magam háromnegyed óráját, bárhol is legyek a világon. De talán nem is ez a legfontosabb a számomra, hanem sokkal inkább az érzés, hogy úgy lélegzem, mintha soha nem lettem volna beteg. Ez már egy másik élet. Most én írom meg a gyógyult emberek történetét. A magam és az ő nevükben üzenem az összes reményvesztett betegnek: Ne adják fel! Higgyék el, megéri! Ha nekünk sikerült, Önök miért ne gyógyulhatnának meg?!

(x)

Nagyon sok szeretettel, Szőke Orsolya, rovatszerkesztő 

Szőke Orsolya
XI. évfolyam 4. szám

Címkék: asztma, Voll-módszer

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.