Új a terápiában

Van remény! - 2005. június


"Két legyet egy csapásra…" - akár ez is lehetne a mottója történetünknek édesapámmal, ugyanis mindketten külön-külön komoly, súlyos betegségből gyógyultunk fel nem is olyan rég. Ebben a hónapban az én történetemet ismerhetik meg az olvasók, és remélem, sikerül a papámat is szóra bírni: mesélje el a gyógyulását.

 

Harmincnyolc évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot. Bárányhimlőn és rózsahimlőn kívül semmilyen gyermekkori betegségem nem volt, ami indokolhatta volna az amúgy 4-5 éve kialakult kínzó tüneteimet.

 

Ma már egyértelművé vált számomra, amit akkor még csak sejtettem, hogy nincs szervi eredetű elváltozásom, sokkal inkább lelki okokra vezethetők vissza bajaim. Egyszerre voltam (és vagyok ma is) felelősségteljes beosztásban dolgozó újságíró és gyermekét aggódóan nevelő anyuka, mellékállásban pedig a kétszemélyes háztartás "alkalmazottja". Nem hiszem, hogy az én példám nagyban eltérne az átlag magyar dolgozó nőre rótt terhektől. Én is a vállamon cipelem a világot. Elsősorban a munkahelyi stressz, a ben-nem élő állandó megfelelni vágyás, de természetesen a gyermekneveléssel együtt járó felelősség is hozzájárultak a tünetekhez. Egyik napról a másikra omlottam össze. Az idegi alapon történő állandó, világos, vízfolyásszerű hasmenésem rendszeressé vált. Tőlem megszokott alapossággal jártam végig az összes lehetőséget, és kellemetlen, sokszor igen fájdalmas kivizsgálások hosszú sorának vetettem alá magam. Nem válogattam a "kínzóeszközök" megválasztásánál. Az ellenségemnek sem kívánom azt, amin keresztülmentem: a teljesen normális laborvizsgálatoktól kezdve az irigoszkópián keresztül a vastagbél-, ill. gyomortükrözésig. Egyfolytában kerestem megoldást, és éppen ezért bármit bevállaltam. Csupán a népbetegségnek számító refluxbetegségre derült fény, és a vérvizsgálatból készített keményítőpróba lett pozitív, ami felszívódási rendellenességre utalt. Az orvosok kimondták: a fejemmel van a baj, idegi alapúak az elváltozásaim. Persze a lelkem is megsínylette a dolgot, senki nem támogatott, amikor nagyon nagy szükségem lett volna rá. Környezetemben képzelt betegnek, rájátszósnak tartottak. A párom is cserbenhagyott. Miután mindenkit kikészítettem az állandó panaszkodással és a folyamatos "S.O.S.-jelzésekkel", ahogy jött a betegség, úgy jött a megoldás is. Elkeseredésemet semmi és senki nem szüntette meg, mígnem az édesapám fejéből kipattant az isteni szikra: érdemes lenne elmennem arra a magánklinikára, ahol ő maga is meggyógyult, annak ellenére, hogy gyógyíthatatlannak mondott sokízületi gyulladással küszködött már régóta. Nem voltam benne biztos, hogy az én problémámra is találnak majd megoldást, de mivel igyekeztem "minden szalmaszálba belekapaszkodni", időpontot kértem a Medic Poliklinikán. Ebben a csodaintézményben az összes orvosi szakterület között szoros együttműködés folyik, és elsősorban a Voll-féle számítógépes diagnosztika segítségével gyógyítanak a szó szoros értelmében. E módszer összeköti a keleti orvoslást a modern technika kínálta lehetőségekkel, és ötvözi mindkét orvostudomány legelőnyösebb diagnosztikai és terápiás módszereit.

 

A Voll-diagnosztika lényege: a szervezet energetikáját vizsgálva sokkal mélyebbre hatol, és nem a betegséget, hanem annak mélyebb összefüggéseit, okait vizsgálja. Nálam IBS-t, azaz irritábilis bél szindrómát állapítottak meg. A klinikán megtanultam, minden eset egyedi, mert ugyanazokat a tüneteket teljesen más genetikai összetevők, más lelki állapot, s más, a szervezetet ért hatások idézik elő. Mindig fontos az embert egészében, személyiségét is beleértve, egyénre szabottan, energetikai szemlélettel, a mélyebb okokat keresve gyógyítani. Ennek itt én is részese lehettem. Addig azt hittem: ismerem a gyógyítás rejtelmeit, mert magam is képzett egészségügyis vagyok...

 

Megkaptam a személyre szabott homeopátiás szereket, és mellé a nekem megfelelő diétás tanácsokat. Ez utóbbiakat azóta is betartom, pedig eltelt már pár év az első kúrám óta. A homeopátiás szerek szedésénél általában az első két hét után felerősödnek a tünetek, nálam ez pár nap múlva megtörtént, és még néhány hétig erős hasmenésem volt. Aztán lassan-lassan helyreálltak a dolgok.

 

Az első kúrát még három másik követte megerősítésképpen. Azóta nem küszködöm hasmenéssel, holott eltelt már vagy öt év a gyógyulásom óta. Nem gondoltam volna, hogy a lelkem is érdekelte a klinikán dolgozókat a nővérektől kezdve a kompetens orvosokig. Komoly lelki segítséget kaptam az életvezetésemet illetően. Remélem, ezzel másoknak is tudtam erőt adni, és kérek szépen minden "ismeretlen eredetű betegséggel" együtt élő sorstársamat, ne adják fel, mert megéri "nem feladni!" Szeretettel: Molnár Ildikó.

 



 

Szőke Orsolya
XI. évfolyam 6. szám

Címkék: Medic-Poliklinika, Voll-módszer

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.