Új a terápiában

Van remény - 2006. május

Meggyógyultam


    Ugye, nem ti­tok sen­ki előtt, hogy mi­lyen ér­zés az, ha va­la­ki a fél éle­tét be­teg­ként, a má­sik fe­lét gyó­gyu­lás­ra szin­te re­mény­te­le­nül vá­ró pá­cien­sként töl­ti kór­há­zak, or­vo­si ren­de­lők vá­ró­já­ban egy­re ke­ve­sebb ki­tar­tás­sal?! Saj­nos iga­zi ta­nul­mány­nak szá­mí­tot­tam az is­me­ret­len ere­de­tű, gó­cos be­teg­sé­gek­kel vias­ko­dók „él­har­co­sa­ként”, mert még so­rol­ni is ne­héz, annyi­fé­le „nya­va­lyám” volt: haj­hul­lás, bőr­pro­blé­mák, pat­ta­ná­sok, ki­üté­sek, mi­gré­nes fej­fá­jás, fel­ső lé­gú­ti pa­na­szok, orr­mel­lék- és ar­cü­reg­gyul­la­dás, nő­gyó­gyá­sza­ti pa­na­szok, pe­te­fé­szek-gyul­la­dás. Biz­tos va­gyok ben­ne, hogy nem va­gyok egye­di eset. De ab­ban is sze­ret­nék biz­tos len­ni, hogy a gyó­gyu­lás­ban sem va­gyok az. Ezért osz­tom meg Önök­kel, ho­gyan si­ke­rült „ki­kec­me­reg­nem” eb­ből a sú­lyos, lel­ki­leg is meg­ter­he­lő lé­tál­la­pot­ból, és új éle­tet kez­de­ni.

     

    A be­teg­sé­gek már gye­rek­kor­ban is érin­tet­tek, hi­szen 7-8 éves ko­rom­ban ál­lan­dó fel­fá­zás­sal küsz­köd­tem. Ti­zen­hat éve­sen ki­vet­ték a gyul­ladt man­du­lá­mat, te­hát volt előz­mé­nye a ké­sőb­bi „vi­selt ügye­im­nek”. 1990 tá­jé­kán, a ki­seb­bik lá­nyom szü­le­té­se­kor pe­dig egy egé­szen ti­tok­za­tos do­log­gal kez­dő­dött a sor: a bal bo­kám da­gadt be hosszabb idő­re egy gó­cos gyul­la­dás kí­sé­rő tü­ne­te­ként. Ezt kö­vet­ték a fel­ső lé­gú­ti pro­blé­mák, amik lég­cső­hu­rut­tal, ál­lan­dó kö­hö­gés­sel, to­rok­fá­jás­sal jár­tak. Ez­után kez­dőd­tek el a nő­gyó­gyá­sza­ti pa­na­sza­im is, amik ta­lán a leg­kel­le­met­le­neb­bül érin­tet­tek: lá­zas ugyan nem vol­tam, de le­vert, fá­radt an­nál in­kább, nem be­szél­ve a ve­le já­ró fáj­dal­ma­król, a ha­si fe­szí­tő ér­zés­ről. Fia­tal nő­ként kü­lö­nö­sen fáj­dal­ma­san érin­tett az ál­lan­dó haj­hul­lás, a bőr­ki­ü­té­sek, pat­ta­ná­sok, de má­ra egyér­tel­művé vált szá­mom­ra is, hogy ezek csak kül­ső tü­ne­tei vol­tak a bel­sőm­ben zaj­ló fi­zi­kai és lel­ki fo­lya­ma­tok­nak. Mint­egy nyolc éven ke­resz­tül folyt ez az ál­lan­dó jól­lét-rosszul­lét ci­klus, hol ez a tü­net erő­sö­dött fel, hol az, hol nő­gyó­gyá­sza­ti vá­ró­ban, hol a kör­ze­ti or­vos­nál jár­tam, egy­re szé­le­sebb spek­tru­mú an­ti­bio­ti­ku­mo­kat kap­va, s mi­re egy hó­na­pos ki­tar­tó sze­dé­sük után „gyó­gyult­nak” nyil­vá­nít­tat­tam, ad­dig­ra tel­je­sen tön­k­re­ment a bél­fló­rám az an­ti­bio­ti­ku­mok­tól, és on­nan­tól kezdve emész­té­si gond­jaim vol­tak, majd 2-3 hét múl­va vissza­tért az ere­de­ti pro­b­lé­ma.

     

    1999-ben a fér­jem ol­vas­ta a Me­dic Po­li­kli­ni­ka egyik cik­két egy ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti lap­ban, amely­ben a góc­ku­ta­tás je­len­tő­sé­gé­ről volt szó, és ar­ról, hogy ho­lisz­ti­kus szem­lé­let­tel, azaz az egész em­bert vizs­gál­va ige­nis ki­de­rít­he­tők és meg­szün­tet­he­tők a be­teg­ség mé­lyebb okai, sőt, a Voll-mód­szer se­gít­sé­gé­vel pon­to­sít­ha­tó a góc­ku­ta­tás, hi­szen az a ha­gyo­má­nyos, ké­mia­itól el­té­rő, bio­fi­zi­kai szem­lé­let­tel el­ső­sor­ban a szer­ve­zet ener­ge­ti­ká­ját vizs­gál­ja. A ho­me­o­pá­ti­ás-izo­pá­ti­ás sze­rek se­gít­sé­gé­vel pe­dig a gó­cok fe­lold­ha­tók, a kó­ros mi­k­ro­bák ki­ve­zet­he­tők a szer­ve­zet­ből, vég­le­ges gyó­gyu­lást idéz­ve elő.

     

    Be­je­lent­kez­tünk egy Voll-fé­le ál­la­pot­fel­mé­rés­re, azon­ban ennyi nem volt elég: az or­vos­csa­pat en­nél mé­lyebb­re ásott a góc­ku­ta­tás te­rén: jár­tam a kli­ni­ka nő­gyó­gyá­szá­nál, fül-orr-gégész­nél, bel­gyó­gyá­sza­ti vizs­gá­la­ton, és ki kel­lett cse­rél­tet­nem az amal­gám­tö­mé­se­i­met is, me­lyek szin­tén ener­ge­ti­kai zűr­za­vart okoz­tak a szer­ve­ze­tem­ben. Et­től kezdve rend­sze­res ga­rat­ke­ze­lés­ben vet­tem részt, na­pon­ta, több mint fél évig, de azu­tán is al­kal­man­ként. A Voll-vizs­gá­lat ki­de­rí­tet­te, hogy az el­tá­vo­lí­tott man­du­lám csonk­ja­in gó­cos gyul­la­dá­sok ma­rad­tak, tűz­fé­szek­ként ál­lan­dó­an gyen­gít­ve az im­mun­rend­szert, erő­sít­ve a fel­ső lé­gú­ti tü­ne­te­ket. Ki­de­rült, ez az oka a haj­hul­lá­som­nak és a bőr­ki­ü­té­se­im­nek is. A pe­te­fé­szek is ener­ge­ti­kai elvál­to­zást mu­ta­tott. Ne­ki­lát­tunk kö­zö­sen min­de­zen gó­cok fel­szá­mo­lá­sá­nak. Meg­kap­tam a sze­mély­re sza­bott ho­me­o­pá­ti­ás-izo­pá­ti­ás kú­rá­mat, és már a má­so­dik kú­ra után jobb lett a kö­zér­ze­tem. Az el­ső év után már csak fé­lé­ven­te jár­tam vissza kon­t­roll­ra, és a má­so­dik év­ben már né­hány kú­ra után tü­net­men­tes­sé vál­tam. Fo­ko­za­to­san let­tem job­ban, és így is két év­be tel­lett, míg tel­je­sen, va­ló­ban, idé­ző­jel nél­kül nyil­vá­ní­tot­tam sa­ját ma­ga­mat gyó­gyult­nak. Meg­szűn­tek a nő­gyó­gyá­sza­ti pa­na­sza­im, és ter­mé­sze­te­sen a fel­ső lé­gú­ti gon­dok is. És mi bi­zo­nyí­ta­ná job­ban, hogy a haj­hul­lás és a bőr­pa­na­szok csak tü­ne­ti meg­nyil­vá­nu­lá­sai a hát­tér­ben meg­hú­zó­dó fo­lya­ma­tok­nak? Az, hogy az én ese­tem­ben úgy múl­tak el ezek a tü­ne­tek, mint­ha so­sem let­tek vol­na, és anél­kül, hogy bár­mi­lyen kül­sőd­le­ges haj­ken­cét vagy bár­mit hasz­nál­tam vol­na. Két éve most vol­tam elő­ször kon­t­roll­vizs­gá­la­ton, de azt is csak azért, mert el­ka­pott egy in­flu­en­za. A mun­ka­he­lyem­en vég­zett kö­te­le­ző, ha­gyo­má­nyos szű­rő­vizs­gá­la­ton az egyik leg­jobb ered­ményt mu­tat­tam. Tes­ti­leg-lel­ki­leg újul­tam meg, és eh­hez az ér­zés­hez sem­mi nem fog­ha­tó. Ha meg­kér­de­zik, mi­ért sze­re­tem a szak­má­mat (ér­té­ke­sí­té­si igaz­ga­tó­ként dol­go­zom egy lé­gi­tár­sa­ság­nál), azt szok­tam mon­da­ni: a re­pü­lés ma­ga sem­mi­hez nem ha­son­lít­ha­tó él­mény. Min­dig is imád­tam re­pül­ni. Mos­tan­ra vi­lá­gos­sá vált szá­mom­ra, hogy ez nem­csak re­pü­lő­gép­pel le­het­sé­ges. (x)

     

    Na­gyon sok sze­re­tet­tel,

    Mező Ildikó
    XII. évfolyam 5. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2018. október

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.