Új a terápiában

Van remény! - Asztmások, allergiások, figyelem


Attól tartok, el sem hiszik, mi történt velem! Pedig érdemes, mert rejteget még egyet s mást ez a kerek világ, olyan dolgokat is, amiket akár csodának is betudhatnánk, pedig nem azok. Az én történetem 6 hónapos koromban kezdődött, akkor lettem ugyanis hivatalosan is asztmás beteggé nyilvánítva. Egy megfázás következtében befulladtam – ezt az érzést, azt hiszem, nem kell az asztmásoknak bővebben ecsetelni, úgyis tudják, mit takar ez a félelmetes, sokszor az életükre törő rohamokat jelentő kifejezés – és a szüleim rohantak az orvoshoz. Antibiotikumokat, valamint penicillininjekciókat kaptam. Ettől kezdve egészen 7 éves koromig havonta ismétlődtek a rohamok, és egyre rosszabbak lettek. A szüleim elhatározták, hogy kivetetik a manduláimat, mert ettől vártak esetleges javulást. 7 éves koromban valóban megszűntek az állandó asztmás rohamaim, de ezután is sokat betegeskedtem és igen gyenge volt az immunrendszerem. Mondhatni, még a széltől-víztől is óvni kellett. Amikor egy kicsit megerősödtem, elkezdtem versenyszerűen tornázni, majd a testnevelési főiskola levelező szakán végeztem. 1987-ben a fiam születése utáni általános immungyengeség következtében szépen lassan kezdtek visszatérni az asztmás tüneteim, a betegségem nem engedte szakmám gyakorlását. Az állandó fulladásokat mindig egy-egy megfázás vagy vírus váltotta ki, és mindig más gyógyszereket kaptam, a penicillintől kezdve a különböző hörgőtágítókig. Amikor nem volt éppen akut rohamom, akkor is mindig enyhén fulladtam. Általános gyógyszerallergiás és egyéb allergiás tüneteket is megállapítottak nálam. Az orvosok azt mondták, használjam a spray-ket, a hörgőtágítókat, de tudnom kell, hogy ezzel együtt kell élnem... És együtt éltem vele, már ha azt az életet valóban életnek lehet nevezni. 99-ben a nagy influenzajárvány idején, ami engem is elsők között levett a lábamról, kezdődött az állandó, szűnni nem akaró hasmenésem. Ennek és ételallergiámnak "köszönhetően" annyira lefogytam, hogy járni is alig bírtam. A Medic-Poliklinikáról az édesanyámtól hallottam, aki akkor már odajárt és így vett rá engem is, hogy elmenjek. Ekkorra már tényleg úgy éreztem, nincs mit veszítenem. 99 november-decemberében, amikor odakerültem, olyan erős allergia és bőrirritáció gyötört, hogy ha csak hozzáértek a bőrömhöz, bedagadt. Enni semmit sem tudtam, már a víztől is allergiás rohamok jöttek rám. A Medic Poliklinikán teljes kivizsgálásnak vetettek alá, amelynek következtében kiderült, hogy a torkom, az orrmelléküregeim, a gyomrom, a beleim tele vannak kórokozókkal. Azt is megtanultam a klinikán, hogyha beteg az immunrendszerem, akkor az összes támadási felület nyitottá válik a mikrobák számára, tehát a betegségek okait kell kideríteni, és megszüntetni, az egész embert vizsgálva. A Voll-módszer segítségével azonban nagyon sok mindenre fény derült. Alapjaiban vezettük ki a káros, a szervezetemet terhelő mikrobákat, a személyre szabott homeopátiás- izopátiás kúrával. Közben folyamatos ételteszteken mérték vissza, hogy mit szabad már ennem! Csodálatos érzés volt, hogy napról-napra egy-két dologgal többet ehettem, és így képes voltam megerősödni, és lassan visszanyertem a súlyomat. Félve ugyan, de elkezdtem az asztmás szereket is szedni. A magamnál hordott tüneti szert egyszer sem kellett használnom. Fél év után először a bélpanaszaim szűntek meg, aztán az asztmám! Csodálatos volt látni a teszteredményeket, hogy gyógyulok, élhetek, lélegezhetek, ehetek, festhetem a körmöm, esetleg a hajam is, újra nő lehetek, teljes értékű, holott azelőtt még a víz is csípte a bőröm. Ez volt 1999-ben. Most már 2006-ot írunk. Azóta már a lányom is meggyógyult. Már nem is emlékszem, tényleg, mi is az a hasmenés vagy az asztmás roham?! (x)

Sok szerettel:

Bokodi Ágnes, szerk. Szőke Orsolya
XII. évfolyam 12. szám

Címkék: allergia, asztma, Voll-módszer

Aktuális lapszámunk:
2017. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.