Új a terápiában

Vertebroenergetika - avagy gerincünk csak kettő van

A gerincről a szakember az egész életutat, a karaktert, a testi-lelki tónust egyaránt leolvashatja


 A mozgásnak nem csak testi, hanem lelki, spirituális értelemben is meg kell történnie ahhoz, hogy az igazi, belső támasz a gerincben manifesztálódjon

 

Az anekdota egy amerikai szenátorról szól, akinek rendkívül rossz volt az arcmemóriája. Ezt a hátrányos tulajdonságát ellensúlyozandó, amikor valakivel találkozott, akiről nem tudta, hova tegye, a kezdeti nehézségeket a következő kérdéssel hidalta át: „hát, hogy van a hátfájásod?” S mivel az emberek kb. 80 százalékának ilyen jellegű panaszai vannak, a kiindulási támpont adva volt...

 

A gerincoszlopot a német nyelv találóan „Stützorgannak”, vagyis támasztószervnek nevezi. Amint látni fogjuk, ez egyáltalán nem csak testi, fizikai értelemben igaz, hanem pszichés, lelki, energetikai, sőt spirituális vonatkozásban is. Amikor arra buzdítunk egy hanyag  tartású gyermeket, hogy „állj egyenesen, fiam!”, akkor nem csak az emberre jellemző függőleges tartást kérjük számon tőle, hanem a jellembéli egyenességet, a lelki tartást is. Mert anatómiai értelemben természetesen mindenkinek van gerincoszlopa, mégis mindannyian tudjuk, mennyi a „gerinctelen” ember!

 

A gerinc élettani szempontból egy rendkívül komplex működési egység, amely a csigolyákból, az azokat összetartó szalagrendszerből, a mély és felületes hátizmokból, a vérerekből, a gerincvelőből és a belőle kiinduló érző-mozgató idegekből, a zsigereket beidegző vegetatív ideghálózatból áll. Egyenes tartásunkat elsősorban a mély hátizmok biztosítják, amelyek szüntelen feszültségben vannak, csak alváskor pihennek ők is. Ezeket az izmokat állandó edzésben kellene tartanunk, ami számítógépes korunkban az általános ülő életmód következtében beálló sorvadás miatt nem valósul meg. Az emberre jellemző, függőleges testhelyzetet így egyre inkább - a szintén elhanyagolt - felületes hátizmoknak kell(ene) átvenniük, amelyek viszont hamar elfáradnak, és ezt fájdalommal hozzák tudomásunkra. Ráadásul a legnagyobb hátizom, a csuklyás izom, a kínai orvoslás tanítása szerint a „lélekizom”, amely minden lelki megrázkódtatást tárol és lereagál.

 

Az egyértelműnek látszik, hogy a gerincünk komplexitása reagál legérzékenyebben a környezet jelzéseire, vagyis a pszichés terhelés nagyobb jelentőségű és több kárt okoz, mint a testi rendellenességek. Ezt még az igen túlsúlyos, gerincpanaszokkal orvoshoz forduló betegeknél is megállapították. A külső és belső hatások következtében a test „elfelejt jónak lenni”. Milyen tényezők játszanak ebben elsődleges szerepet?

 

A gerincműtétek legalább 80%-a elkerülhető lenne

 

Idegsebészek és ortopéd szakemberek a megmondhatói, hogy a gerincsérvek gyakorisága folyamatosan emelkedő tendenciát mutat. A kiemelkedően leggyakrabban érintett gerincszakaszok a nyaki és az ágyéki részek. Ez a két tájék, amely a legkevésbé védett, rögzített a négy lábon járó állatok helyzetéhez képest, és csak az izom-, illetve szalagrendszer épségére támaszkodva maradhat élettani pozíciójában. A gerincproblémák sokaságát látva azonban sokszor ötlik fel a terapeutákban, hogy talán túl hamar jöttünk le a fáról?

 

Az anatómiai konstellációk mellett az ember vonatkozásában nyilvánvalóan komoly pszichés tényezőknek is közre kell játszaniuk ezeknek a kórképeknek a kialakulásában, hiszen soha nem hallottunk arról, hogy a szintén két lábon járó gorilláknak ágyéktájon, vagy a zsiráfoknak nyaktájon gerincsérve alakult volna ki!

 

A hagyományos kínai orvoslás (hko) tanai szerint itt elsődlegesen két rendszer  diszharmóniájáról van szó. Az egyik a lép funkcióköre, amely a táplálékok és folyadékok szétosztásáról és felhasználásáról döntő „miniszter”, valamint a kötőszövetek állapotának fő felelőse. Ezzel kapcsolatban elsődleges tudnunk, hogy a gerincet tartó szalagrendszer, valamint a porckorongok nem rendelkeznek saját érrendszerrel, így táplálásuk a diffúziótól függ. Ezt pedig a rendszeres torna, a kiegyensúlyozott táplálkozás biztosítja, valamint a „lép lelkének” adekvát táplálása. A lép lelkét elsősorban az állandó önmarcangolás, az „intellektuális gondok”, a rögeszmék, a görcsösség, feloldódni, nevetni nem tudás teszi tönkre. Az, hogy nem tudunk szívből nevetni - akár önmagunkon is! -, az, hogy nem látjuk a kiutat problémáink sűrűjéből, az, hogy képtelenek vagyunk lazítani, hinni saját tehetségünkben, végül is elvezethet - többek között - a szalagrendszer gyengüléséhez, a porckorongsérv kialakulásához is.

 

A másik alapvető funkciókör, amely a gerincproblémák kialakulásában szerepet játszik, a máj energiapáholya. A hko-ban ugyanis - sok más egyéb funkciója mellett - ez a felelős „minisztere” a szalagoknak és az izmoknak. A májat pedig működésében leginkább a következő lelki tényezők gátolják: a düh, a harag, az agresszivitás, a féltékenység, az irigység. Ennek következtében nem csak a tápanyagok méregtelenítése szenved kárt, hanem a lélekmérgek kiválasztása is.

 

A keresztcsont és az ülőcsont közötti (iliosacralis) ízület helyben tartásáról hármas szalagrendszer gondoskodik. Amennyiben ezek a fenti lelki, energetikai okok miatt meggyengülnek, a keresztcsont ebben a nagy „csavarrendszerű” ízületben könnyen kimozdul. A gerinc ezáltal a pisai ferde toronyhoz hasonlóan  elveszti alapstabilitását, és a fellépő kóros nyíró erők a csigolyákat előre, a porckorongokat pedig a gerincvelő és a kilépő idegek irányába nyomják. Az élettani helyzetet a mély és felszínes hátizmok szeretnék görcsösen helyreállítani, ami természetesen fájdalmat indukál, amely jelzi a szervezetnek, hogy egy oki megoldást kívánó probléma lépett fel. Amennyiben ezeket a fájdalmakat görcsoldók, fájdalomcsillapítók adásával nyomjuk el, átmenetileg tünetmentességet érhetünk el, de ha az alapproblémákat nem oldjuk meg, a szervezet energiaállapota fokozatosan még rosszabb helyzetbe kerül, és a gerinc statikai állapota egyre romlani fog. A holisztikus orvoslás gondolatmenete szerint tehát valamilyen manuális technika (ortobionómia, kiropraktika, kraniosacralis terápia stb.) segítségével helyre kell állítanunk a statikai egyensúlyt - és ezzel egy időben a  normális energiakeringés visszarendeződésében is segédkeznünk -, de a sérült funkciókörök megfelelő tápanyagokkal, oligoelemekkel, vitaminokkal való ellátásáról is gondoskodnunk kell.

 

Egyenes tartásunkat elsősorban a mély hátizmok biztosítják, amelyek szüntelen feszültségben vannak. Ezeket az izmokat állandó

 

Amennyiben azonban a tartóoszlopunkat csak egyoldalú, testi, anatómiai szemszögből nézzük, akkor a gerincferdülések, porckorongsérvek álmegoldások áldozatává esnek. Ezek közé tartoznak a műtéti beavatkozások, amelyekkel kapcsolatban sok érdekes tény világítja meg a megoldás elégtelenségét. Mindenekelőtt, ha egyszer beavatkozunk a gerinc statikai rendszerébe, akkor az a későbbiekben is hasonló bajok forrása lehet. Az idegsebészek, ortopéd orvosok között ismert egy önironikus kérdés-felelet játék. „Melyik gerincklinikának vannak a legjobb eredményei? - Annak, ahol a leghosszabb a várakozási idő!” A porckorongok szövete ugyan 600 kg-os nyomást is elbír, de a különböző testi-lelki hátterű problémák esetén vagy élsportolóknál - súlyemelőknél, futballistáknál, teniszezőknél - felmondják a szolgálatot. A kizáródott, beszakadt, bénulással, érzéskieséssel fenyegető eseteket természetesen meg kell operálni, de német szakorvosok szerint a gerincműtétek legalább 80 százaléka elkerülhető lenne! Éppen ezért az ottani egészségpénztárak egyre inkább azt a gyakorlatot követik, hogy a sebészen kívül más szakember véleményét is kikérik a műtéti megoldás elkerülhetőségéről. A felmérések szerint a műtétek 40-45 százaléka nem sikeres. A düsseldorfi klinika tanulmányából kiderült, hogy a műtét ugyan rövid távon gyorsabban hoz enyhülést, mint a konzervatív terápiák, de közép- és hosszú távon az operáltak és a műtéten át nem esett gerincproblémás betegek eredményei teljesen hasonlóak!

 

Az egyoldalú, modernnek mondott vizsgálati módszerek hiányosságaira egy másik, német kísérletsorozat világít rá. Radiológus orvosoknak általuk nem ismert diagnózisú páciensek gerincről készített röntgenképeit mutatták meg. A képek alapján egyharmaduknál kezelést igénylő elváltozásokat állapítottak meg, néhány gerinctulajdonosnál pedig feltétlen műtétet javasoltak. Utólag árulták el nekik, hogy a felvételek olyan egyetemistákról készültek, akiknek az égvilágon semmi gerincpanaszuk nem volt!

 

Tartás és alázat

A kisgyermek 6-16 hónapos kora között kezdi megtapasztalni az egyenes járás élményét, majd élete során fokozatosan megtanulja, milyen testválasz érkezik az egyes pozitív vagy negatív behatásokra. A gerincről a szakember az egész életutat, a karaktert, a testi-lelki tónust egyaránt leolvashatja. A hajlíthatatlan jellem, a merev gondolkodás vezethet például Rüdiger Dahlke szerint a Bechterew-kórnak  nevezett merev gerinchez, vagy az alázat hiánya a porckorongsérv kialakulásához. Ilyenkor a fájdalom eleinte hiába jelez, a beidegzett szokások hosszú ideig győztesnek látszanak, de a végén az illető kénytelen lesz „lejjebb adni”, vagyis mások segítségére szorulni. Nem véletlen, hogy nagyon sok vallásnál előírás a gerinc olyanféle meghajlítása, amikor a homlok a földet érinti, vagyis a szív magasabban van, mint a fej. Ez jelzése annak, hogy a lelki tényezők, a pszichés támasz - amit többek között a vallás is nyújthat - fontosabb a racionális gondolkodásnál. A mozgásnak nem csak testi, hanem lelki, spirituális értelemben is meg kell történnie ahhoz, hogy az igazi, belső támasz a gerincben manifesztálódjon.

 

A gerinc jelképe a múltnak, az eredetnek, a közösségnek

 

A támaszt érezni, megtapasztalni természetesen a családi kötelékekben is lehet és kell - erre alapozódik többek között a Bert Hellinger- féle családállítási módszer is. A szerető családokban, nagycsaládokban élők bizonyítottan nagyobb terhet képesek elviselni, kitartóbbak, az erkölcsi-anyagi támasz hosszabb, egészségesebb életet biztosít számukra.

 

A gerinc nincs látókörünkben, ezért jelképe a múltnak, az eredetnek, a közösségnek. Az előző generációk segítő, támogató szellemi energiájának kiváló példáját adják néhány afrikai törzs temetkezési szokásai. Ők a halottaikat nem temetőbe viszik, hanem a házuk udvarában, kertjében hantolják el. Teszik ezt abból a célból, hogy mindig érezzék megerősítő  jelenlétüket. Hisznek az ősök szellemében, misztikus erejükben, figyelő jelenlétükben, bátorításukban, jóakaratukban. Számukra ez jelenti az terönbizalom, a biztonság legfőbb forrását, a valódi lelki - és testi - támaszt.

 

 

A „távol-keleti gerinc” energetikája

A hko szerint a farokcsont aljáról kiindulva, a csigolyák tövisnyúlványain és a fej középvonalán a felső ajakig az energiát kanalizáló különleges meridián a kormányzó csatorna, a tu maj (Du Mai).

 

Ez az összes jang, vagyis melegítő, aktivizáló energiát összefogja, keringeti, és valamennyi jangmeridiánnal van energetikai kapcsolata. Ez az az energiapálya, „amelyre az élet támaszkodik”. Amennyiben ezen a pályán energiateltség, pangás lép fel, akkor a gerinc merev és fájdalmas lesz, míg ha általában energiahiányos, akkor „az üres fej érzése” uralkodik el. (Nálunk ez egyedi módon jelenik meg, hiszen hazánkban általában csak a „másik” feje üres, a mienk bölcs gondolatokkal van tele.) A tu maj energiahiányának lelki megjelenése pedig a „jellem gyengesége” lesz.

 

A tu maj 28 pontjának természetesen külön-külön más-más testi és pszichés indikációja van a hko-ban. Nem csak a jangmeridiánokkal, hanem minden, az indiai orvoslásban szereplő energetikai központtal, csakrával is vannak kapcsolódó, irányító pontjai. (Ezen alapszik a csakraakupunktúra.)

 

Néhány igazán fontos pont pszichoenergetikájával mindenkinek érdemes megismerkednie, ezek közül is elsőnek a végbél és a sarokcsont közötti induló ponttal, a csang-csianggal. Ezt leginkább „távoli erősség”-nek fordíthatnánk, ami messzemenően utal működésének jelentőségére. Ez a pont ellenőrzi a külvilággal való kapcsolatokat, tőle függ a gerinc, a fej energiaellátása, amely, ha nem működik, merev, érzékeny, nehéznek érzett gerinc, nehezen tartható fej, érzékeny fejtető, pszichés szinten pedig „bolondos cselekedetek, elmezavar”, valamint túlérzékenység, félelem, depresszió lehet az eredmény. Ez a pont egyébként az első, vagyis a gyökércsakrával áll kapcsolatban. Amennyiben ez a csakra blokkolva van, akkor az illető valóban „nem érzi magát elég erős gyökerekkel kötődni ehhez a világhoz”, ami önbizalomhiányban, az önálló életvitel nehézségeiben, „a soha nem vagyok elég jó” érzésében nyilvánul meg. A pszichoszomatikus energetikában végzett méréseim szerint talán ez a leggyakoribb energetikai zavar, amely a tu majjal és a csakrákkal összefügg, és ami következésképp gátolja az egyének kibontakozását, képességeinek kiteljesítését, helyes önértékelésüket.

 

A másik, energetikailag alapvető fontosságú pontja a kormányzó csatornának a II. ágyéki csigolya tövisnyúlványa alatt található ming men, az „élet kapuja”. Ezen a helyen tárolódik „az ég parancsa” - vagyis az öröklött energia -, amely segít nekünk alkotni és nemzeni. Az itt tárolt ősi energia nem növelhető, hanem életmódunk eredményeként lassan vagy  gyorsabban, de folyamatosan csökken. Ezen a helyen kapcsolódik a tu maj a második csakrához, amely a kitartás, az akarat, a kivitelezés letéteményese, és amelynek az energiája a testi megerőltetések, a pszichés stresszek által enyészhetik el. (Az egyetemes orvoslásban ez a mellékvesének a tartós stressz - a disztressz - következtében történő kimerülését jelenti.)

 

A túlzott igénybevételkor az ágyéki gerinc tartását végző energiák megfogyatkozása ennek a gerincszakasznak az elődomborodását, a csigolyák egymáson való előrecsúszását (spondilolisztézis) és a porckorongok előboltosulását (protruzió), majd sérvét eredményezi. A gerinc ilyenkor kérdőjel alakot vesz fel, vagyis felteszi gazdájának a kérdéseket: Szabad-e ekkora terhet magadra vállalni? Megengedhető-e, hogy ennyi energiát elpazarolj?

 

A sok pont közül még egyre hívnám itt fel a figyelmet, amely gyakorlati szempontból jelentős és számomra örökké emlékezetes marad. Ez a tu maj 9. pontja, a VII. hátcsigolya  tövisnyúlványa alatt elhelyezkedő cse jang, vagyis „legnagyobb jang”. Ez a pont szabályozza szervezetünkben a jin és a jang kommunikációját, és blokkja esetén többek között ilyen tünetet produkálhat: „brutális fájdalom a szívben”. Néhány hónapja egy középkorú nőbeteget hozott rendelőmbe a férje, aki halálsápadt volt, valóban brutális, a szegycsontba, vállba kisugárzó fájdalmakról panaszkodott. Pulzusa alig tapintható volt, de a kínai orvoslásban a szívnek megfelelő pulzus volt a leggyengébb, sőt a pszichoenergetikai mérés szerint is a szív volt az energiazavar „célszerve”: azaz tipikus szívinfarktus tüneteit produkálta. A vizsgálatkor azonban a háton csak a fent említett pont volt blokkolva, és gerincmanipulációs (ortobionómiai) kezelés után azonnal kipirult az arca, tünetei elmúltak, teljesen panaszmentes lett, vagyis komoly intenzív-terápiás kezelést lehetett ily módon elkerülni!

 

 

Gerincegészség és csi-kung

A holisztikus orvoslás gyakorlatában is bebizonyosodott, hogy mindennemű terápiánál fontosabb a megelőzés. A kínai orvoslásban ezt energiáink megfelelő szinten tartásával és akadálytalan keringésének biztosításával érhetjük el. (A modern pszichiátriában ez a „flow” elmélete, ami Csíkszentmihályi Mihály, magyar származású amerikai pszichiáter révén tett szert világhírnévre.) A terapeutának tehát a legnagyobb felelőssége abban van, hogy igyekezzen megtanítani a pácienseket önmaguk megismerésére, a figyelem olyan szintjére vezetni, amely a változások és a gyógyulás alapját képezi, vagyis saját energia-háztartásának harmonizálására, illetve helyreállítására. Erre a célra kiválóan alkalmasak a csi-kung meditációs gyakorlatai, amelyekkel kapcsolatban a gerincre vonatkozóan három alapvető módszert érdemes megemlíteni - és természetesen rendszeresen gyakorolni.

 

Minden esemény, minden átélt probléma információ formájában sejtjeinkben elraktározódik

 

Testünk középvonalában található az összes jin-energiát szabályozó és ellenőrző zsen maj, vagyis fogantatási meridián, és a fentiekben tárgyalt tu maj, amely a jang-energiák ura. A kettő együttesen alkotja az ún. „kis égi kört”, amellyel szervezetünk minden energiáját képesek lehetünk szabályozni, illetve szabadon áramoltatni.

 

Az egészségfenntartó, a tudatunkkal irányított kis égi köri energiaáramoltatásnak három fő módszere létezik. Az első a „tűz mozgása”, a „tűz útja”. Ennek során az alhasi energiaközpontból, a hszia tan-tienből energiáinkat a kormányzó vezetékben a gáttájékról felfelé áramoltatjuk, és így látjuk el „tüzes”, aktiváló energiával valamennyi szervünket.

 

A második módszer a „szél útja”, amikor a túlsúlyban lévő, felgyülemlett energiákat hűtjük, idegrendszerünket nyugtatjuk. Ilyenkor a kormányzó vezetékben az energiát lefelé áramoltatjuk.

 

A harmadik, legnehezebben kivitelezhető meditációs gyakorlat a „víz útja”. Ilyenkor a hszia tan-tienből az energiát a gerinc mélyén, a velőben áramoltatjuk az agyba. Ez az a gyakorlat, amellyel a szellemi frissességet, az idegrendszer integritását a leghatékonyabban őrizhetjük meg, s amelynek gyakorlásával a szerzetesek a leghosszabb életkort érhetik el. (A hko szerint a velő a legmélyebben elhelyezkedő, legértékesebb anyagunk, amelynek ritmusát a víz elem, vagyis a vese és a hólyag funkcióköre szabályozza.)

 

A múlt terhei

Mint korábban említettem, az emberi természet olyan, hogy nem szívesen szembesül igazi problémáival. Azokat igyekszik látótéren kívül helyezni, tudat alatt - sőt sokszor felett is – azt mondja: „akkor lássam, amikor a hátam közepét”. A feszültségek azután a gerincoszlop két oldalán húzódó szimpatikus határláncot tartják állandó feszültség alatt, ami magas  vérnyomáshoz, idegességhez, ingerültséghez, alvászavarokhoz és a legkülönbözőbb, a feszültségből eredő szervi zavarokhoz vezethet. Tudnunk kell, hogy minden esemény, minden átélt probléma információ formájában sejtjeinkben elraktározódik. A pszichoszomatikus energetika módszerével pontosan megállapítható, hogy melyik csakrában milyen korábbi inzultus okoz aktuálisan energetikai zavart, és ennek mi a mélyben rejtőző háttere. Több évtizedes tapasztalataim alapján számomra nyilvánvaló, hogy a sejtemlékezet a gerinc anatómiai struktúráiban, illetve azok informatikai kódjaiban tárolódik. Ennek az a bizonyítéka, hogy a pszichoszomatikus energetika diagnosztikai módszereivel feltérképezhető az egyének testlélektani háttere, s ami a legfontosabb - a manipulációs technika - az ortobionómia segítségével a mélyben rejlő és az energetikai, szervi rendellenességeket kiváltó okok, blokkok - objektív mérések szerint is - kioldhatók, a kóros szervi és pszichés tünetek szanálhatók.

 

Azonban az aktuális fájdalom, a feszültségoldás mellett a páciensnek a saját lelki támaszának visszaszerzésében, a mélyen megbúvó végső ok feltárásában is segítségére kell lennünk. A figyelem egy új szintjének a megtalálása a feladat, a felelősség vállalása saját maguk iránt, a bevett utak elhagyása. Meg kell tanítani a szeretetteljes odafigyelést a test és a lélek jelzéseire. Minden  kezelés, érintés, amely a szívből jön, szilárd támaszt kell, hogy adjon, mind a testanyagot illetően, mind energetikailag. Az igazi erősséget a belső tartás megszerzése jelenti, amely nem csak az egyenes tartásban, hanem a jellembéli egyenességben, korrektségben, magabiztosságban is meg kell, hogy nyilvánuljon. A saját magunkkal és a másokkal való együttérzés energetikai csodája azt fogja eredményezni, hogy egy szélesebb valóságba való belépéssel egészségünk tartósan, mindannyiunk örömére megőrizhető lesz.

Dr. Simoncsics Péter
XVII. évfolyam 2. szám

Címkék: gerinc, pszichoszomatika, vertebroenergetika

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.