Új a terápiában

Visszhang-navigáció

Denevérlátás – esély a vakoknak

    Sok ember él környezetünkben fogyatékokkal. Az utcán az emberi szerencsétlenség sokaságába botlunk. Leépült, beteg hajléktalanokkal találkozunk. Koldusok nyújtják felénk kifordított tenyerüket. A médiából is árad felénk az emberi nyomorúság. Valljuk be őszintén: belefásultunk. Ha azonban egy vak embertársunkkal találkozunk, különösen, ha egy fehér bottal kopogtató gyerekkel, akkor fásultságunk, közönyünk oldódik.


     

    A vakság, a fehér bot tragédiája mindnyájunkat megérint. A szeme világát vesztett emberrel csak együtt érezni tudunk. Már a Biblia is nevesíti a vakságot, mint az elesettség legtragikusabb formáját, és szolidaritásra ösztönöz. Mindezek miatt fogott meg az alábbi eset internetes szörfözésem során.

     

    Két vak kislány Berlinben

    Liza nem egészen hároméves, Petra négy és fél. Liza másfél évesen vakult meg egy génhiba miatt. Petra vakon született. Berlinben élnek. Kezükben kis fehér vakvezető pálca. Liza időnként finoman csettintget föl-le nyelvecskéjével.

     

    ‒ Így „lát” a fülével. Sokat kell még gyakorolnia – világosítják fel az érdeklődő járókelőket az utcán a szülők. Petrának már jól megy a visszhangokkal tájékozódás. Ha valaki egy konyhai fedőt karnyújtásnyira elé tart, meglehetős biztonsággal felismeri. Ő is csettintget maga elé a térbe, és hallja a tárgyról visszaverődő hangokat. Már odáig jutott, hogy a tárgy méretét és formáját is „látja”. A visszhang a tárgy szélein megtörik, gyengül. A hang és a visszhang beburkolja a tárgyat. Más a hangszín. A tárgy széle ott van, ahonnan már nem jön visszhang.

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin júniusi lapszámában olvashatják!

     

    Prof. dr. Fejér László
    XXIII. évfolyam 6. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2020. augusztus

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.